Az IMPEL hálózat története az 1990-es évek elejére nyúlik vissza. Az EU holland elnöksége 1991-ben megrendelt egy tanulmányt az EU környezetvédelmi ügynökségeiről, amelynek hátterében az az aggodalom állt, hogy a környezetvédelmi jogszabályok növekedése nem járt együtt a környezet minőségének javulásával. Az egyik fő ajánlás az volt, hogy a tagállamokon belül létre kell hozni egy környezetvédelmi végrehajtási hálózatot. Ennek eredményeként jött létre az EK Környezetvédelmi Végrehajtó Ügynökségek Hálózata, amelynek első ülésére 1992-ben, az Egyesült Királyság elnöksége alatt Chesterben került sor, innen a Chesteri hálózat elnevezés.
Az IMPEL-hálózat ma ismert alapstruktúrája ekkor jött létre. Félévente plenáris üléseket kellett tartani, amelyeken az aktuális elnökség elnököl. Nemzeti koordinátorokat neveztek ki, hogy segítsék a szervezést és az egyes tagállamokon belüli kapcsolattartást. Négy munkacsoportot hoztak létre, amelyek az engedélyezés műszaki szempontjaival; az engedélyezés eljárási és jogi szempontjaival; a megfelelés nyomon követésével és ellenőrzésével; valamint a végrehajtási folyamat irányításával foglalkoztak.
Az 5. környezetvédelmi cselekvési program elismerte a végrehajtási és végrehajtási hálózat fontosságát, amelyben a Bizottság is részt vett. A józan ész győzött, és egy külön hálózat létrehozása helyett megegyezés született arról, hogy a Chester-hálózat könnyedén átveheti ezt a szerepet. A Bizottság társelnökként 1994-ben kezdett részt venni a hálózatban, és 1996-os közleményében javaslatokat tett az IMPEL együttműködésre és kapacitásépítésre való felhasználására, és különösen az ellenőrzések minimumkövetelményeinek meghatározására. További ösztönzést jelentett a Környezetvédelmi Tanács által 1997 júniusában elfogadott állásfoglalás, amely azt javasolta, hogy az IMPEL-t tovább lehetne fejleszteni, többek között azzal a kéréssel, hogy mérlegelje, nem kellene-e kiszélesítenie megbízatásának körét és jelenlegi munkájának fókuszát.
Az IMPEL 1997 decemberében tartott plenáris ülésén a Környezetvédelmi Tanács állásfoglalásában javasolt új struktúrát és szélesebb hatókörét fogadta el. A négy munkacsoportot, valamint a határokon átnyúló hulladékszállítással foglalkozó alcsoportot feladatorientált projektcsoportok váltották fel, nagyjából úgy, ahogyan az IMPEL jelenleg működik. A projektcsoportok munkáját két állandó bizottságnak kellett volna megbíznia és felügyelnie, és feladataik befejeztével feloszlatták volna őket. A Bizottság beleegyezett, hogy megosztja a munkaprogram költségeit, és hogy az IMPEL titkárságának otthont ad.
Az állandó bizottságok hasznos szerepet töltöttek be, de az IMPEL bürokráciájának minimalizálása érdekében megállapodás született arról, hogy az állandó bizottságokat fel kell oszlatni: ez 1999-ben történt meg. A plenáris üléseknek ezért a projektekről szóló zárójelentéseket és a projektek előrehaladását kellett megvizsgálniuk, valamint új projektekre vonatkozó ötleteket kellett kidolgozniuk. Végül ez túlságosan megterhelőnek bizonyult a plenáris ülés számára, és ezt a munkát fokozatosan átadták a klasztereknek, amelyekből jelenleg három van – az engedélyezés, az ellenőrzés és a végrehajtás javítása, a hulladékok határokon átnyúló szállítása és a jobb szabályozás (gyakorlati megvalósíthatóság és végrehajthatóság).
A klaszterek szerepe az idők során fejlődött, csökkentve a plenáris üléseken folytatott részletes megbeszélések szükségességét. Szerepet játszanak a projektek minőségi felülvizsgálatában és a jelentések részletes vizsgálatában. Legutóbb a jobb szabályozással foglalkozó klaszter alakult meg. Ezt a 2004-es amszterdami plenáris ülésen hozták létre, miután az IMPEL jobb jogalkotásról szóló jelentésének következtetéseit vizsgáló munkaértekezletet követően létrehozták.
Az IMPEL tovább fejlődik a következő szakasz felé haladva. A titkárságot még mindig a Bizottság látja el, de ez 2008 decemberében megszűnik. A titkárságnak addig az időpontig mindenképpen el kell költöznie a Bizottságtól, mert addigra az IMPEL-nek a belga jog szerint egyesületként, mint szövetségnek kell jogi státuszt szereznie. Ezáltal az IMPEL jobb helyzetbe kerülne, hogy a LIFE+ rendelet és más forrásokból finanszírozást igényelhessen.