Tájékoztató dokumentum: Az IMPEL kockázatalapú hulladékvizsgálati tervének felülvizsgálata

Főbb témák és fontos gondolatok:

1. A hulladékellenőrzés stratégiai és kockázatalapú megközelítése: A jelentés központi témája a hulladékkezelő létesítmények környezetvédelmi ellenőrzésének stratégiai, tervezett és kockázatalapú megközelítésének szükségessége. Ezt az uniós jogszabályok, különösen a 331/2001/EK ajánlás és a 2018/851/EK irányelvvel módosított 2008/98/EK irányelv (hulladékokról szóló keretirányelv - WFD) követelményei vezérlik. A jelentés megállapítja, hogy "a hatékony és eredményes ellenőrzési rendszer kizárólag a stratégiai tervezésből eredhet. Ez határozza meg a referencia-környezetet, a prioritásokat, a célkitűzéseket és a rendelkezésre álló erőforrásokat." A jelentés meghatározza a "minimális tartalmú ellenőrzési tervet", amely tervként szolgálhat az ellenőrző szervek számára.
.
2. Az uniós jogszabályoknak való megfelelés: A jelentés közvetlenül foglalkozik az uniós környezetvédelmi jogszabályokban meghatározott kötelezettségekkel.

• 331/2001/EK ajánlás: Ez az ajánlás a környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeit határozza meg, hangsúlyozva a nyilvánosan hozzáférhető ellenőrzési tervek és az időszakos ellenőrzések szükségességét. A jelentés kifejezetten kimondja, hogy a tervet "a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeit megállapító ... ajánlásban meghatározott követelményekkel összhangban készítik el".
.
• A 2008/98/EK irányelv (WFD): A 34. cikk előírja, hogy az illetékes hatóságok "megfelelő időszakos ellenőrzéseket végezzenek" a hulladékkezelési tevékenységet végző létesítményekben. A jelentés kiemeli, hogy terve "elutasítja a WFD fent említett 34. cikkének az ellenőrző szervre átruházott célkitűzését"
.
• A 2018/851/EK irányelv (a WFD módosításáról): A (17) preambulumbekezdés hangsúlyozza annak biztosítását, hogy a hulladékként megszűnt hulladékok (a hulladékok végét képező hulladékok - EoW) megfeleljenek az uniós jognak, és prioritásként kezeli a nagyobb kockázatot jelentő hulladékáramok, az innovatív hasznosítási eljárások és a más tagállamokban történő felhasználásra hasznosított hulladékok ellenőrzését. A jelentés ezeket a prioritásokat beépíti a kockázatértékelési módszertanába.

1. Az ellenőrzési tevékenységek integrálása a tervezéssel és a megelőzéssel: A jelentés egy új megközelítés mellett érvel, amely az ellenőrzési tevékenységek tervezése és a megelőzési tevékenységek közötti "integráción alapul, valamint azon a felismerésen, hogy egy hatékony és eredményes ellenőrzési rendszer kizárólag a stratégiai tervezésből eredhet." Ez a reaktív válaszoktól a proaktív, a környezeti jogsértések megelőzését célzó stratégia felé való elmozdulást jelenti.
2. A környezetvédelmi ellenőrzések tervezési ciklusa: A jelentés egy négylépcsős tervezési ciklust vázol fel:

• Tervezés: Az ellenőrzési terv elkészítése, a célok és prioritások meghatározása, valamint az információgyűjtés. Ebben a szakaszban a kockázatértékelés kulcsfontosságú az ellenőrzési gyakoriság meghatározásához.
• Az ellenőrzések végrehajtása: A rutinszerű és nem rutinszerű ellenőrzések végrehajtása a meghatározott eszközök és eljárások felhasználásával.
• Beszámolók készítése: Az ellenőrzési eredményekről jelentések készítése és tárolása egy hozzáférhető adatbázisban.
• Értékelés: A célok elérésének ellenőrzése mutatók segítségével és a terv szükséges kiigazításainak elvégzése.

1. Kockázatértékelés mint prioritási eszköz: A terv központi eleme a szisztematikus környezeti kockázatértékelés az ellenőrzési tevékenységek rangsorolása érdekében. A jelentés megállapítja: "Az ellenőrzés tervezésének egyik fő kérdése a kockázatértékelés." A kockázatértékelés elsődleges célja "a hulladékkezelő létesítményekben az ellenőrző szerv által végzett helyszíni látogatások gyakoriságának meghatározása." Ez biztosítja, hogy a korlátozott erőforrások a legnagyobb potenciális környezeti kockázatot jelentő létesítményekre irányuljanak.
.
2. Az integrált kockázatértékelési módszer (IRAM): A jelentés az IMPEL-hálózaton belül kifejlesztett IRAM-módszert alkalmazza és adaptálja a hulladék-újrahasznosító létesítmények kockázatértékeléséhez. Az IRAM a kockázatot a következmény (hatás) súlyosságának és a valószínűségnek a függvényeként határozza meg.

• Hatáskritériumok: Ezek a forrás (létesítmény) potenciális hatását mérik a befogadóra (környezet/emberi egészség). Példaként említhetjük a létesítmény típusát, az incidensek bizonyítékait, a bejuttatott hulladék mennyiségét (veszélyes és nem veszélyes), a hulladék határokon átnyúló szállítását, a környező környezet érzékenységét, a társadalmi megítélést és a környezetbe történő kibocsátásokat. A jelentés megjegyzi, hogy ezek a kritériumok a 2018/851/EK irányelv (17) preambulumbekezdésében meghatározott prioritásokon alapulnak.
• Teljesítmény (vagy valószínűségi) kritériumok: Ezek a hatás bekövetkezésének valószínűségét mérik, és olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint az engedélyezési követelményeknek való megfelelés, a környezetirányítási rendszer (KIR) megléte és az üzemeltető hozzáállása.
• Módszertani alapelvek: Az ellenőrzések gyakoriságát a hatáskritériumokban elért legmagasabb pontszám határozza meg, amelyet az üzemeltető teljesítménye alapján módosítanak.

1. Az ellenőrzési gyakoriság meghatározása a kockázat alapján: A kockázatértékelés eredményei alapján a létesítményeket különböző kockázati osztályokba (magas, közepes, alacsony) sorolják, és meghatározzák a rutinellenőrzések gyakoriságát. A jelentés javaslatot tesz a gyakoriság meghatározására, és különböző megközelítéseket javasol az egyes kockázati osztályok esetében (pl. 1-3 évente helyszíni ellenőrzés a magas kockázatú létesítmények esetében, 4-5 évente a közepes kockázatú létesítmények esetében, és elsősorban nem rutinszerű ellenőrzés az alacsony kockázatú létesítmények esetében, esetleg önértékelési kérdőívekre támaszkodva).
2. Stratégia a megfelelés előmozdítására: A jelentés a helyszíni ellenőrzéseken túlmenően többoldalú stratégiát javasol, többek között:

• Az üzemeltetők kérdőíveinek elemzése.
• Az önellenőrzési adatok és jelentések rendszeres elemzése.
• A helyszíni ellenőrzések.
• Technikai megbeszélések az üzemeltetőkkel.
• Önértékelési kérdőívek küldése az üzemeltetőknek.

1. Kiemelt környezetvédelmi kérdések (KEI): A jelentés elismeri, hogy egy hulladékkezelő létesítményben nem minden környezetvédelmi kérdésnek van ugyanolyan jelentősége. A KEI-k azonosítása segíthet az ellenőrzések egyszerűsítésében és a hatékonyság javításában azáltal, hogy a legfontosabb szempontokra összpontosít. Példaként említi a KEI-ket, mint az egyes hulladéktípusok tárolásából eredő tűzveszélyt, a szerves hulladékból származó szagokat és biológiai szennyeződést, az égetésből származó légköri szennyezést, valamint a hulladéklerakókból származó talaj/vízszennyezést és csurgalékvizet.
.
2. Az üzemeltetők elszámoltathatósága: A jelentés hangsúlyozza az üzemeltetők elszámoltathatóságának fontosságát, és javasolja a jó önellenőrzési és jelentéstételi gyakorlatokra való építkezést. Az üzemeltetőket kötelezni kell az együttműködésre az önértékelési kérdőívek és a megfelelőségi jelentések rendszeres elküldésével, lehetőleg online alkalmazásokon keresztül. Ezek az adatok felhasználhatók az IRAM-számítások frissítéséhez, a környezetvédelmi teljesítmény értékeléséhez és az ellenőrzési erőfeszítések összpontosításához. A jelentés javasolja továbbá az üzemeltetői magatartás osztályozását és a súlyosbító körülmények figyelembevételét, amikor a meg nem felelést észlelik.
3. Célkitűzések és célok: A jelentés rövid/középtávú belső célokat határoz meg az ellenőrző szervezet számára (pl. rutinszerű és nem rutinszerű ellenőrzések biztosítása, mintavételezés, az ellenőrök készségeinek javítása) és általános közép/hosszú távú célokat (pl. az ártalmatlanításra küldött hulladékok csökkentése, a megfelelés növelése, a balesetek csökkentése). Ezeket a célkitűzéseket mutatókkal és célértékekkel kívánják mérhetővé tenni.
4. Teljesítményellenőrzés és a terv felülvizsgálata: A jelentés kiemeli a bemeneti, kimeneti és eredménymutatók szisztematikus éves nyomon követésének fontosságát a célok elérésének értékelése és a fejlesztendő területek azonosítása érdekében. A tervet évente felül kell vizsgálni.
5. Információkezelés: Az ellenőrzési adatok tárolásához, a más szervekkel és a nyilvánossággal való kommunikáció megkönnyítéséhez, valamint a nyomon követési intézkedések nyomon követéséhez szilárd információkezelési rendszerre van szükség.
6. Képzési igények: A jelentés elismeri, hogy a környezetvédelmi ellenőrök folyamatos képzésére van szükség a homogenitás és az ismeretek és készségek fejlesztése érdekében olyan területeken, mint a jogsértések bejelentése, a végrehajtás, a mintavétel, a hulladékkategóriák, a hulladékok vége és a biztonsági protokollok.

Főbb tények és adatok:

• A jelentés keretet biztosít egy meghatározott földrajzi területre és időszakra (pl. egy régió xxxx évre, 1/1/20yy-től 31/12/20zz-ig) kiterjedő hulladékvizsgálati tervhez.
• A terv kiterjed a területen található "valamennyi hulladékkezelő létesítményre/specifikus létesítményre", amihez e létesítmények hivatalos listája és feltérképezése szükséges (I. melléklet).
.
• Az ellenőrzési tevékenységekre rendelkezésre álló emberi erőforrásokat számszerűsíteni kell (nap/hónap/idő%).
• A jelentés felsorolja az ellenőrzésekhez szükséges különböző műszeres erőforrásokat, beleértve a laboratóriumokat, informatikai alkalmazásokat, mintavételi eszközöket, drónokat, járműveket és egyéni védőfelszerelést.
• Az IRAM-módszertan mind a hatás-, mind a teljesítménykritériumok esetében pontozást alkalmaz (a hatás esetében 0-tól 5-ig, a teljesítmény esetében -1-től 1-ig). A III. mellékletben példákat találunk az értékelési rácsokra.
• A II. melléklet részletezi a kockázatértékelés eredményeit, bemutatva a létesítmények magas, közepes és alacsony kockázati kategóriákba való felosztását és az ebből adódó ellenőrzési gyakoriságot (hónapokban). Az egyes kockázati kategóriákba tartozó létesítmények teljes számát számszerűsíteni kell.
• A javasolt ellenőrzési gyakoriság kockázati osztályonként változik (magas: 1-3 évente, közepes: 4-5 évente, alacsony: csak nem rutinszerű, esetleg háromévente önértékeléssel). Az alacsony kockázatú létesítmények esetében az éves önellenőrzés javasolt.
• A jelentés éves célértékeket javasol különböző bemeneti, kimeneti és eredménymutatókra, kiemelve a meg nem felelések, a meg nem felelések, balesetek és expozíciók miatt tett intézkedések csökkenő tendenciáját, valamint a BAT-nak és a hulladékhasznosítási arányoknak teljes mértékben megfelelő létesítmények növekvő tendenciáját.

Végeredményben ez az IMPEL-jelentés átfogó keretet nyújt az európai hulladékkezelő létesítmények kockázatalapú ellenőrzési tervének kidolgozásához. Hangsúlyozza az ellenőrzések jogalapját, a stratégiai tervezés és az IRAM-módszertan szerinti kockázatértékelés fontosságát, valamint az egyértelmű célkitűzések, célok, a teljesítményellenőrzés és a folyamatos fejlesztés szükségességét. A jelentés célja, hogy fokozza a környezetvédelmi végrehajtás hatékonyságát és eredményességét a hulladékágazatban, és elősegítse az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelést.