Útmutató és eszközök (7)

A körforgásos gazdaságra való áttérés döntő elemei a termelési és újrahasznosítási létesítményekben megvalósuló innovációk, amelyek célja az erőforrás-hatékonyság, a hulladékkeletkezés megelőzése és a termelési maradékok vagy a hulladékból visszanyert anyagok másodlagos nyersanyagként való felhasználása. E körforgásos innovációk működésének egyik legfontosabb feltétele a szakpolitika, a jogszabályok és a szabályozás jobb összekapcsolása a helyszínen. Ezt az iránymutatást azért dolgoztuk ki, hogy támogassuk a szabályozókat, a politikai és jogi döntéshozókat és a vállalkozásokat az ilyen innovációk lehetővé tételében és megvalósításában, valamint a közösen osztott kihívások némelyikének kezelésében.

A jelentés tartalmazza a MIW&IMPEL konferencia jegyzőkönyvét, ahol a “Útmutató a szabályozó hatóságok számára a körforgásos gazdaság (hulladékmegelőzés és -újrahasznosítás) innovációinak lehetővé tételéről” bemutatásra került.

Az Európától Afrikáig terjedő, világszerte problémás hulladékáramok, különösen az elektronikai hulladék, az elhasználódott járművek és alkatrészeik tekintetében a hulladékszállítási szakértők manapság egyetértenek abban, hogy hatékonyabban kell megcélozni az illegális hulladékáramok forrásait, valamint azokat a létesítményeket, ahol az ilyen hulladékot a kivitel előtt összegyűjtik, tárolják és/vagy kezelik. A 2011 elején indult IMPEL-TFS “Hulladéktelepek” projekt célja e hulladékáramok és létesítmények jobb megértése, az információ és a legjobb gyakorlatok cseréje, valamint a helyszínek azonosítására, ellenőrzésére és nyomon követésére vonatkozó iránymutatás kidolgozása a megfelelőség előmozdítása érdekében.

A jelen Hulladéktelepek kézikönyve a projektcsoport tapasztalatain, a meglévő útmutató dokumentumok elemzésén, az IMPEL tagországoknak kiküldött kérdőíveken, valamint egy Frankfurtban (Németország) tartott szakértői workshop eredményein alapul. Bevezetést nyújt az illegális hulladékkereskedelem gazdaságába és a hulladéktelepek jogi hátterébe, valamint kiemeli a proaktív intézkedések, például a tudatosságnövelő kampányok és a vámhatóságokkal, kereskedelmi szövetségekkel és hajózási társaságokkal való együttműködés fontosságát. Ezután útmutatást ad a problémás hulladéktelepek azonosításához, és példákat mutat be az egyes uniós országokban alkalmazott sikeres módszerekre, például a hulladékáram megközelítésére. A kézikönyv központi része a telephelyi ellenőrzések előkészítésének és végrehajtásának szentelt, az ellenőrzési módszerekre, a szükséges információkra és kapcsolatokra, a hulladék és a nem hulladék megkülönböztetésére, valamint a biztonsági szempontokra összpontosítva. A dokumentum utolsó fejezete a helyszíni ellenőrzés szükséges nyomon követésével foglalkozik. A kézikönyv szövegét 11 melléklet egészíti ki, amelyek döntési fákat, ellenőrző listákat, vonatkozó nyomtatványokat,
az eljárási követelmények táblázatai és hasznos weblinkek.

Ez a jelentés a REACH 1907/2006/EK rendeletnek a melléktermékekre és a hulladék végtermékként keletkező anyagokra való alkalmazását vizsgálja a körforgásos gazdaságon belül. A jelentés tisztázza a REACH és a hulladékokra vonatkozó jogszabályok, különösen a hulladékokról szóló keretirányelv közötti kapcsolatot, gyakorlati példákat és útmutatást nyújt a hulladékból származó anyagokra vonatkozó REACH-kötelezettségek meghatározásához. A jelentés kitér a REACH legfontosabb szempontjaira, beleértve a regisztrációt, az engedélyezést, a korlátozásokat és a mentességeket, és külön fejezet foglalkozik az újrahasznosított műanyagokkal és a hasznosító üzemekben történő végrehajtással.

Ez az IMPEL útmutató dokumentum betekintést nyújt a melléktermékek meghatározásába és alkalmazásába a hulladékokról szóló keretirányelv értelmében, amelyek olyan termelési maradékok, amelyek nem minősülnek hulladéknak, ha megfelelnek bizonyos feltételeknek. A jelentés foglalkozik a melléktermék-státusz meghatározásával kapcsolatos kihívásokkal, megvitatja a nemzeti gyakorlatokat, és kiemeli az ipari szimbiózis és a hulladékszállítási rendelet jelentőségét. A mellékletben található egy gyakorlati eszköz, amely segít a melléktermékekre vonatkozó szabályoknak való megfelelés biztosításában.