Az IED végrehajtásának támogatása

E jelentés fő célja a különböző gyakorlatok feltérképezése és a legjobb tapasztalatok megosztása az IMPEL-tagok között. Ez a jelentés a kérdőív eredményét és a szakirodalomból, valamint a cellulózgyárban és az olajfinomítóban tett helyszíni látogatás során gyűjtött információkat használja fel. A felmérés azt mutatja, hogy az online platformok jól használhatóak a szagokkal kapcsolatos panaszok összegyűjtésére és a helyi közösséggel való kommunikációra. A levegőminőség monitorozására szolgáló online platformok szintén hasznos eszközök a környezeti monitorozásban, mind az illetékes hatóság, mind a környező terület számára. Továbbá általános következtetés, hogy az üzemeltetővel és a környező területtel való jó kommunikáció segít a konfliktusokban. Az új IED 2.0 (2024/1785/EU) némi fényt vethet a szagokkal kapcsolatos kérdésekre, mivel tisztázza, hogy a szagszennyezést figyelembe kell venni az elérhető legjobb technikák meghatározásakor és az engedélyek megadásakor vagy felülvizsgálatakor.

A jelentés az élőhelyvédelmi irányelvek 6. cikkét felhasználva vizsgálja a nitrogén kritikus lerakódási értékek EU-n belüli túllépésének jelenlegi helyzetét és a cselekvés sürgősségét. Hogyan történik ez? Hogyan kezelik ezt? És hogyan kapcsolódik a HD a "zéró szennyezés" tervhez, és a CCE-jelentést tekintve elérhetők-e az ebből eredő célkitűzések?

Ez a 2022 végén újraindított IMPEL-jelentés a levegőminőséget tagállami szinten és a javítására irányuló megközelítéseket vizsgálta az ipari és környezeti levegőminőségi irányelvek elemzésén keresztül. A projekt kérdőív felhasználásával négy kulcsfontosságú, a levegőminőséggel kapcsolatos területen azonosította a kihívásokat és a kritikus pontokat mind az engedélyek írói, mind a helyszíni ellenőrök számára. A jelentés végül összefoglalja a megállapításokat, és következtetéseket fogalmaz meg az EU levegőminőségi jogszabályainak hiányosságairól, valamint ajánlásokat tesz a jövőbeli fejlesztésekre vonatkozóan

Ez a jelentés és a kapcsolódó adatlapok egy IMPEL-munkacsoport megállapításait tartalmazzák a BAT értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatos kilenc kérdéssel kapcsolatban. A munkacsoport felmérések és kérdőívek segítségével gyűjtött információkat a jelenlegi megközelítésekről és azonosította a legjobb gyakorlatokat a jelentésbe/tájékoztatókba való felvétel céljából

Az IRAM II projekt az IRAM I (Integrált kockázatértékelési módszer) folytatása, amelyet az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) 23. cikkében foglalt követelmények teljesítésére fejlesztettek ki. Az IRAM I a környezetvédelmi ellenőrzések helyszíni látogatásainak gyakoriságára összpontosít. Az IRAM II projekt azt vizsgálja, hogy mennyi időre van szükség egy helyszíni látogatáshoz, és hogy egy adott helyszíni látogatás során melyik környezeti szempontra (pl. a levegőbe történő kibocsátásra) kell jobban összpontosítani

A felmérés a WI alcsoport munkájának első lépése volt, amelynek célja, hogy gyakorlati eszközöket dolgozzon ki az ellenőrök és az engedélyek kiírói számára. A felmérés "képet kíván alkotni" arról, hogy az IMPEL-tagok engedélyezői hogyan hajtják végre hatékonyan a WI BAT-következtetéseket tapasztalataik/ismereteik alapján.

Az IED projekt célja, hogy segítse az IED jobb végrehajtását. Egy első IED-projektre 2015-ben került sor, majd ezt követően 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban további projekteket hajtottak végre.Ez a munka beépült egy útmutató könyvtervezetbe, és a 2019-es projektben folytatódott

Ez a jelentés első megközelítésben kíván foglalkozni az ipari létesítmények által kibocsátott szennyvíz uniós jogszabályoknak való megfelelésének értékelésével; következésképpen elsősorban azoknak az ellenőrző hatóságoknak szól, amelyeknek ezzel a feladattal kell foglalkozniuk.

Az ipari folyamatok, a kibocsátások és a környezetre gyakorolt hatásuk nyomon követése a hatósági ellenőrzés kulcsfontosságú eleme. Ez a dokumentum áttekinti az üzemeltetői önellenőrzési rendszerek előnyeit, alkalmazási körét és jogi megfontolásait. Útmutatást ad a jogszabályi követelmények megfogalmazásához és az illetékes hatóságok szerepéhez

Ez a jelentés egy 2021. évi, az önellenőrzés és a levegőbe történő kibocsátásokról szóló jelentések ellenőrzésére vonatkozó stratégiákra összpontosító műhelytalálkozót foglal össze, amelyen szakértők vettek részt, hogy megvitassák a kihívásokat, a bevált gyakorlatokat és a lehetséges megoldásokat az ipari szereplők kibocsátási adatainak megbízhatóságának és felhasználásának javítása érdekében. A jelentés tartalmazza a témával kapcsolatos, a munkaértekezletet megelőző felmérés elemzését, az előadások összefoglalóit és a megbeszélésekből levont következtetéseket

Az IMPEL-jelentés a szennyvíztisztító telepekre és az ellenőrzések kezelésére összpontosít1..... A jelentés az ellenőrző hatóságoknak szól, hogy segítse őket az ipari szennyvízkibocsátás uniós jogszabályoknak való megfelelésének értékelésében2. A jelentés áttekintést nyújt a települési és ipari szennyvízre vonatkozó szabályozási keretről és az ellenőrzési követelményekről3. Kiemeli a szennyvízkezeléssel kapcsolatos elérhető legjobb technikákat (BAT)3. A jelentés továbbá útmutatást és gyakorlati eszközöket mutat be a szennyvízellenőrzésekhez, beleértve az ellenőrző listákat és a mintavételi tevékenységeket3. A dokumentum összefoglalja a tagállamok körében végzett felmérés eredményeit3. A jelentés kitér az önellenőrzési jelentésekre, azok minimális tartalmára és a kibocsátási határértékeknek való megfelelés ellenőrzésében betöltött szerepükre is4. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) az ipari létesítményekből származó szennyezőanyag-kibocsátás szabályozásának fő uniós eszköze

.

Ez az IMPEL útmutató dokumentum az üzemeltetők levegőbe történő kibocsátásának önellenőrzésére és jelentésére, valamint annak a környezetvédelmi megfelelés biztosításában játszott döntő szerepére összpontosít. Megvizsgálja az önellenőrzési rendszerek jelenlegi helyzetét a különböző országokban, és célja, hogy mind uniós, mind nemzeti szinten megerősítse a jogi rendelkezéseket e folyamat megbízhatóságának és hatékonyságának növelése érdekében. Az iránymutatás egy jobban meghatározott és szisztematikusan értékelt önellenőrzési keretrendszer mellett száll síkra, amely magában foglalja az üzemeltetők és a hatóságok egyértelmű felelősségét, akkreditált harmadik felek bevonását, valamint az engedélyezés és az ellenőrzés közötti megfelelés biztosításának kulcsfontosságú elemeként való elismerését.