Projektek (15)

Az IED Implementation IMPEL projekt szervezésében 2021. szeptember 28-án és október 11-én online workshopokat tartottak az üzemeltetők levegő kibocsátásának önellenőrzéséről. A workshopok az üzemeltetői önellenőrzésre, a levegőbe történő kibocsátásokra, a folyamatos és a nem folyamatos kibocsátásokra összpontosítottak, az üzemeltetők (kötelezettek) által végzett önellenőrzés és annak jelentésének megbízhatóságára összpontosítottak.

A projekt célja a tudás és a bevált gyakorlatok megosztása a szabályozási szakemberek között, valamint útmutatók és képzési anyagok kidolgozása az ipari kibocsátási irányelv (IED) hatékony végrehajtásának támogatása érdekében. A projekt konkrét eredményei a következő négy évben (2021-2024) a következők lesznek:

Az alapjelentést csak néhány éve vezették be az európai jogba. Ennek ellenére egyes tagállamok már jelentős tapasztalatot szereztek a talajvizsgálatok terén, és jól bevált, esetenként több évtizedes gyakorlati tapasztalaton alapuló eljárásokkal rendelkeznek. Az IED-alapjelentés célja elsősorban a talajminőség felmérése az ipari tevékenység engedélyének megújításakor, hogy megállapítson egy kiindulási állapotot. A cél az, hogy összehasonlítási alapot biztosítson a tevékenység végleges megszüntetése után, hogy lehetővé tegye a "szennyező fizet elv" objektív alapon történő alkalmazását.

A 2010/75/EU ipari kibocsátási irányelv (IED) 15. cikkének (4) és (5) bekezdése lehetővé teszi az IMPEL´tagok számára, hogy bizonyos körülmények között a BAT-AEL-nél kevésbé szigorú kibocsátási határértéket (ELV) határozzanak meg az engedélyben. A tagállamok jelenleg dolgozzák ki saját javaslataikat a végrehajtásra, amelyeket később a Bizottság felülvizsgál. A Bizottság nem tett közzé iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a meghatározást hogyan kell végrehajtani. Ez az IMPEL-tagállamokban eltérő értelmezésekhez vezethet. A projekt célja a bevált gyakorlatok azonosítása és az IMPEL szabályozó hatóságainak segítése abban, hogy következetesebb megközelítést alakítsanak ki az IED-eltérésekkel kapcsolatban.

A projekt célja az volt, hogy információcserét szervezzen az IED 23. cikkének és más, az ellenőrzéssel kapcsolatos cikkeinek végrehajtására vonatkozó legjobb gyakorlatokról. Az IMPEL által már kidolgozott, az ellenőrzés tervezéséről és a kockázatértékelésről szóló útmutatást, valamint az IED követelményeit figyelembe véve interaktív útmutatót dolgoztak ki az IED-ellenőrzésről.

Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 2011. január 6-án lépett hatályba, és a 80. cikk (1) bekezdésében felsorolt rendelkezéseit két éven belül át kell ültetni a nemzeti jogba. Az IED értelmében számos ipari ágazatban előfordulhat, hogy a meglévő engedélyek felülvizsgálatára lesz szükség a vonatkozó BREF-irányelvben foglalt BAT-következtetések követelményeinek teljesítése érdekében (3. cikk (11) és (12) bekezdés). A meglévő irányelvek értelmében a tagállamok különböző rendszereket alkalmaznak a létesítményekben bekövetkező változások kezelésére. Ezek a változások az engedélyekben különböző formában és formában történnek, beleértve az engedélyek egyeztetett módosításait, az engedélyek módosításait, az engedélyek technikai módosításait stb. Az IED 20. cikke az üzemeltetők által a létesítményeken végrehajtott változtatásokkal, a 63. cikk pedig a meglévő létesítmények jelentős változtatásával foglalkozik. Ezek a rendelkezések új megközelítést igényelnek a tagállamoktól annak eldöntésére, hogy az engedélyek teljes felülvizsgálatára van-e szükség, vagy egy informálisabb változtatási jóváhagyási rendszert fogadnak el.

A 2008/1/EK IPPC-irányelv (jelenleg IED 2010/75/EU) és a 2000/60/EK vízügyi keretirányelv az EU környezetvédelmi jogának két legszélesebb körű eleme. Számos kihívás elé állították a tagállamokat. Az IPPC-szabályozás hatálya alá tartozó létesítmények hatással lehetnek a vízi környezetre, például a szennyező anyagok közvetlen vagy közvetett kibocsátása, vízkivétel stb. révén. Az IPPC megköveteli, hogy a létesítmények az elérhető legjobb technikáknak (BAT) megfelelő engedélyekben foglalt feltételek szerint működjenek. A létesítményeknek továbbá tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogban meghatározott környezetminőségi előírásokat, beleértve az uniós vízügyi jogszabályok alapján levezetett előírásokat is. A két kötelezettségrendszer közötti kapcsolat azonban gyakran korántsem egyszerű.

2009-ben az IMPEL-tagországokban az IPPC-sertéstartó létesítmények engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó összehasonlító programra került sor (I. szakasz). A projekt öt kulcsfontosságú kérdésre összpontosított: trágyatárolás, trágyaszórás, állattartó rendszer, légszennyező rendszerek és szagvizsgálat. A 2009-es projekt célja az egymástól való tanulás, a tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok azonosítása volt.

A projekt célja annak meghatározása volt, hogy milyen alapvető információkat kell a nyilvánosság számára biztosítani az elvégzett környezetvédelmi ellenőrzésekről, és hogyan lehet ezeket az információkat a legjobban biztosítani, különösen elektronikus úton (interneten), valamint ajánlások megfogalmazása. A projekt sikerrel járt annak megállapításában, hogy milyen információkat bocsátanak a nyilvánosság rendelkezésére, és azok milyen formában állnak rendelkezésre.

A cementgyártás olyan összetett ipari tevékenység, amely potenciálisan nagy hatással lehet a környezetre. A különböző tapasztalatok és know-how-k azt mutatják, hogy a csak a kéménykibocsátás ellenőrzése nem lehet hatékony ellenőrzési stratégia; fontos, hogy olyan integrált ellenőrzési intézkedéseket hajtsanak végre, amelyek figyelembe veszik a gyártási folyamatot és az alkalmazott technológiákat is, mivel a stabil és ellenőrzött folyamatvezetés a megfelelőség biztosításának első számú garanciája.

Ez a projekt négy szakaszból áll, amelyek 2005 és 2010 között zajlottak. A szomszédsági párbeszédek megelőzik, kezelik és hatékonyan és eredményesen oldják meg a konfliktusokat a bizalom kiépítése, a mindenki számára előnyös megoldások keresése és a fenntartható jó szomszédsági kapcsolatok kialakítása révén. Céljuk az információk nyílt megosztása, ajánlások kidolgozása a vállalat számára, sőt néha még együttműködés és tárgyalás is, hogy megegyezzenek a megoldásról.

Ez a jelentés egy kérdőív eredményei alapján készült, amelyet a 2004 októbere és 2005 júniusa közötti időszakban tartott üléseken vitattak meg. A megbeszélések a gazdaságosságra, a termelési folyamatokra, a törvényekre és szabályozásokra, valamint az ellenőrzési eljárásokra összpontosítottak. A jelentés a cserzőipar ellenőrzésében és nyomon követésében részt vevő állami szervek számára készült. E célból a jelentés a bőr- és cserzőipar számos európai kontextusában szerzett tapasztalatokat foglalja össze.

Az IMPEL-projekt fő célkitűzése az volt, hogy információcserét folytasson a BREF-alapok tényleges használatáról és a BAT végrehajtásáról az IMPEL-tagok és a tagállamokban a BREF-alapok terjesztéséért és a BAT végrehajtásáért felelős operatív hatóságok között.

A projekt célja egy jelentés elkészítése volt arról, hogy a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv (IPPC-irányelv) keretében az engedélyezés különböző szakaszaiban hogyan veszik figyelembe az emberi egészségre gyakorolt hatásokat. A tagállamok e kérdéssel kapcsolatos jelenlegi eltérő megközelítéseinek figyelembevételével egy helyes gyakorlatra vonatkozó útmutatót dolgoztak ki. Ez az útmutató segítséget nyújt a tagállamoknak azáltal, hogy meghatározza azokat a közös elveket és eljárásokat, amelyeket figyelembe vehetnek az IPPC-irányelv végrehajtása során. Az IPPC-irányelv minden korábbi jogszabálynál nagyobb hangsúlyt fektet az emberi egészség környezeti szabályozással történő védelmére. A projekt megállapította, hogy a legtöbb európai tagállamban (tagállam) az egészségvédelem és a környezetvédelem felelősségi köre nem egyazon szervhez tartozik. Az IPPC végrehajtása ezért kihívást jelent, és jelentős együttműködést igényel.

A projekt célja a VOC-irányelv végrehajtásával kapcsolatos információcsere a szakértők és/vagy ellenőrök között. Egy IMPEL-munkaértekezleten a résztvevők tájékoztatást kaptak az irányelvben szereplő VOC-szabályozásokról és néhány nemzeti jogszabályról. A fő hangsúly az előkészített esettanulmányok megvitatásán volt, kis munkacsoportokban, amelyek egyenként 8-16 tagból álltak. A főbb eredmények a következők voltak: