Projektleírás és célok
AzIMPEL egy sor projektet futtatott az energiahatékonysággal kapcsolatban.
Energiahatékonyság az engedélyezési és felügyeleti eljárásokban (2010 - 2012)
Az energia az Európai Unióban kiemelt fontosságú kérdés. Az EU éghajlatváltozási és energiaügyi csomagja 2020-ig az energiahatékonyság 20%-os növelését és az üvegházhatású gázok 20%-os csökkentését irányozza elő. A 2002/2003-as finn vezetésű IMPEL-projekt óta az energiahatékonyságról szóló jelenlegi értékelés szerint csak kisebb változások történtek az energiahatékonysági kérdések figyelembevételében az engedélyezési és felügyeleti eljárásokban. A projekt 7 fő kihívást azonosított az energiahatékonysággal kapcsolatban:
- Az IPPC-irányelv nem írja elő, hogy az energiahatékonysággal hogyan kell foglalkozni
- Az energiahatékonysággal kapcsolatos információk az ágazati BREF-ekben nem elég konkrétak és pontosak. Az energiahatékonyságról szóló horizontális BREF összetett, és nem használták ki
- Hiányos a műszaki szakértelem a hatóságoknál és a vállalatoknál
- Az energia- és környezetvédelmi hatóságok között nincs, vagy csak alkalmanként van együttműködés
- Nincs általános megközelítés a tagállamokban az energiahatékonyság kérdésének kezelésére az engedélyek felülvizsgálata során
- problémák vannak a rendszerhatárok meghatározásával
- Nem világos, hogy más eszközök, például az önkéntes megállapodások, az energiagazdálkodási rendszerek, az adó- és ETS-rendszerek milyen hatással vannak a létesítmények energiahatékonyságára .
Az engedélyező és ellenőrző hatóságok helyzetének lépésről lépésre történő javítása érdekében a munkaértekezlet résztvevői és a projektcsoport javaslatokat tettek az IMPEL jövőbeli munkájára az energiahatékonyság területén. Jó gyakorlatokat azonosítottak az energiahatékonysággal való foglalkozással kapcsolatban az engedélyezési és ellenőrzési hatóságoknál: A projekt rámutatott, hogy ezek a jó gyakorlatok még nem sok tagállamban léteznek.
Energiahatékonyság a környezetvédelmi engedélyekben (2002)
Az energia hatékony felhasználásának általános elvét az IPPC-irányelv 3. cikke tartalmazza. Ez az elv újdonság a környezetvédelmi engedélyezésben, és a tagállamoknak vannak problémáik a végrehajtásával. A projekt felmérésből, a vonatkozó dokumentumok tanulmányozásából és egy szemináriumból állt. A projekt fő célkitűzései a következők voltak:
- megvizsgálni a különböző véleményeket arról, hogy az IPPC-engedélyekben hogyan szabályozható az energiahatékonyság;
tanulmányt készíteni arról, hogy a meglévő dokumentumok, a BREF-ek és az önkéntes környezetgazdálkodási rendszerek hogyan kezelik az energiahatékonyságot; .
- megvizsgálni, hogy az önkéntes környezetgazdálkodási rendszerek és az energiatakarékossági megállapodások hogyan kapcsolhatók össze a környezetvédelmi engedélyezés jogi kötelezettségeivel;
- a környezetvédelmi és energiaügyi hatóságok közötti együttműködés vizsgálata az IPPC-irányelv végrehajtása során; és
- a hatóságok szerepének tanulmányozása az alkalmazások energiahatékonyságának értékelésében és a nagy létesítmények környezetvédelmi engedélyezésében.
A projektben a fő célkitűzésekkel kapcsolatban jó gyakorlatokat találtak. A tárgyalt kérdések közül néhány gyakorlati útmutató az energiahatékonyság tisztázására és meghatározására, az üzemeltető és a hatóságok közötti információcsere a jó engedélykérelmek elkészítése érdekében, konkrét példák a többé-kevésbé kötelező érvényű engedélyezési feltételekre, a BREF-ek használata és az önellenőrzés azzal a feltétellel, hogy az ellenőr befolyásolni tudja az üzemeltető ellenőrzési gyakorlatát.