A jelentőség meghatározása

Ahol a környezeti kár közvetlen veszélye áll fenn, vagy a károsító tényezők azonnali kezelése szükséges, ott a könnyen hozzáférhető információk alapján gyorsan el kell végezni a potenciális jelentőség gyors értékelését. Mint ilyen, az értékelés nagyrészt a károsító tényezőkre, a természeti erőforrásokra vagy szolgáltatásokra és a káros hatásokra vonatkozó általános információk körüli ésszerű meggyőződésen alapulhat. Amennyiben környezeti kár következett be, és helyreállítási intézkedésekre van szükség, a helyreállítási intézkedések megtervezéséhez részletesebb és helyspecifikusabb értékelést kell végezni.

A környezeti károk értékelése egy alapállapothoz viszonyítva történik. Az alapállapotot az ELD a következőképpen határozza meg: “a természeti erőforrások és szolgáltatások azon állapota a kár időpontjában, amely a környezeti kár bekövetkezése nélkül fennállt volna, a rendelkezésre álló legjobb információk alapján becsülve”.

Az EU COM közleménye kimondja, hogy a jelentőséget “a földterület vagy a víz tényleges fizikai területe vagy (védett fajok esetében) a károsodott vagy veszélyeztetett tényleges populációk tekintetében kell meghatározni, figyelembe véve minden olyan, már meglévő, belső jellemzőt vagy dinamikus tényezőt, amely a károsító eseménytől függetlenül befolyásolhatta az érintett természeti erőforrásokat” ¹. Ennek érdekében a közlemény felvázolja, hogy a védett fajok és természetes élőhelyek esetében a védett fajok és természetes élőhelyek esetében helyi szinten kell értelmezhetőnek lennie a földrajzi léptéknek, a vízkárok esetében pedig a károsan érintett vizeknek.

Kizárólag a védett fajok és természetes élőhelyek tekintetében fontos megjegyezni, hogy az energiafelhasználásról szóló irányelv I. melléklete olyan káros hatásokra vonatkozó referenciafogalmakat tartalmaz, amelyeket a tagállamok belátása szerint nem kell jelentősnek minősíteni. Ezek a fogalmak olyan rövid távú káros hatásokra vonatkoznak, amelyek kisebbek a természetes ingadozásoknál, vagy amelyek egy terület szokásos kezeléséből erednek, vagy ahol a védett faj vagy természetes élőhely rövid időn belül helyreáll.  Ezeket a mérlegelési jogköröket szigorúan kell értelmezni annak megítélésekor, hogy a kár jelentős-e vagy sem ¹.

A vízkár fogalmának meghatározása az ELD-ben a vízkeretirányelvben meghatározottak szerint az “érintett vizek” állapotára gyakorolt jelentős kedvezőtlen hatásról szól. A közlemény szerint az “érintett” vizek azok, amelyeket a kár¹ érint. Ezért a környezeti kár meghatározása nem korlátozódik a vízügyi keretirányelvben lehatárolt víztest földrajzi kiterjedésére. Az a terület, ahol a káros változások tapasztalhatók, kiterjedhet több ilyen víztestre, vagy érintheti egy víztestnek csak egy részét². Bizonyos esetekben azonban helyénvaló lehet az ELD alkalmazása egy körülhatárolt víztestre, például amikor a releváns referenciafogalom egy felszín alatti víztest mennyiségi állapota, ahol a felszín alatti víztest e célból különálló hidrogeológiai egységként működik.
A víztestek vízvédelmi keretirányelv szerinti állapotát 6 évente értékelik.  A KIE-irányelv a jelentős káros hatás³ rövidebb távú azonosítását teszi szükségessé, és nem kötődik ehhez a 6 éves ciklushoz, a közlemény szerint a káros változások akkor lesznek jelentősek, ha a káros változás bekövetkezése és az alapállapot helyreállítása között mérhető különbség van⁴. 
A fentiekből világosan kitűnik, hogy ahhoz, hogy egy kedvezőtlen hatás jelentősnek minősüljön, nem szükséges, hogy a vízügyi keretirányelv szerinti besorolásban változás következzen be – bár egy alacsonyabb állapotú besorolásba történő változás jelentős kedvezőtlen hatásnak minősülhet, amely az ELD szerinti intézkedést igényel⁵.