A CAED első jelentése javaslatot tartalmaz a környezeti kár és a közvetlen kárveszély megállapítására irányuló közigazgatási eljárás új megközelítésére, amely három eljárási lépésből áll: az átvilágítási eljárás, a nyomok meghatározása, a bizonyítékok meghatározása.
A jelentés 32 esettanulmányt tartalmazott a “ELD-ügyek” és “nem ELD-ügyek” tagállamok közötti 32 esettanulmányból, hogy azonosítsa a közös és eltérő megállapítási és értékelési megközelítéseket szabályozási, gyakorlati és technológiai szempontból. Az esettanulmányok bemutatták, hogyan történik a környezeti károk és a kárveszélyek “nyomainak” és “bizonyítékainak” felderítése, azonosítása és értékelése.
A 32 esettanulmány elemzése rávilágított arra, hogy a tagállamok között jelentős különbségek vannak a környezeti károk értékelésének módját illetően, amelyek főként az élőhelyvédelmi irányelv, a madárvédelmi irányelv, a vízügyi keretirányelv és a talajvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok meglététől vagy hiányától függnek.
A jelentésben azonosított fő kihívások a környezetkárosodásról szóló irányelv végrehajtása során a "jelentős káros hatások" meghatározásával és mérésével, valamint a megfelelő kritériumok vagy küszöbértékek hiányával/hiányával kapcsolatosak, amelyek lehetővé teszik a gyors és pontos értékelést és a hatékony helyreállítást.
Ez a gyakorlati útmutató a projekt második évének terméke, amelyet a projekt negyedik évében frissítettek és frissítettek a jelenlegi és végleges változatában. Az útmutatót a Környezetvédelmi Jog Végrehajtásáért és Végrehajtásáért Európai Hálózat (IMPEL-hálózat) keretében összegyűlt projektcsoport készítette. A projektcsapat különböző tapasztalt szakemberekből állt, akik a vonatkozó szabályozásokkal, például az ELD-vel és más nemzeti jogszabályokkal foglalkoztak, különböző műszaki területeken dolgoztak és különböző szakmai tapasztalatokkal rendelkeztek.
A CAED projekt második évében a projektcsoport összegyűjtötte és elemezte a meglévő EU’s és országos irányelvekben szereplő, a környezeti kárfelméréssel kapcsolatos mutatókat és folyamatábrákat, hogy teljes képet kapjon a jelenlegi irányelvek, eljárások és támogató eszközök tartalmáról a környezeti kárfelmérés meghatározásához (lásd a hivatkozásokat). Egy új módszertani megközelítést javasoltak, amely a környezeti kárfelméréshez igazított DPSIR (Driver, Pressure, State, Impact and Response) modellen alapul. Gyakorlati eszközöket, például döntéshozatali folyamatábrákat, ellenőrző listákat és indikátorokat tartalmazó táblázatokat készítettek a környezeti károk lehetséges eseteinek korai szakaszban történő értékeléséhez. A várakozások szerint a minőségi vagy mennyiségi mutatók, valamint a döntéshozatali folyamatot támogató és irányító folyamatábrák és ellenőrző listák használata hasznos lehet az ELD és a nem-ELD esetek szűrésében, valamint az ELD szakértő és a nem-ELD szakértő felhasználók által a kár és a közvetlen kárveszély nyomainak és bizonyítékainak azonosításában és meghatározásában, a szakértői megítélés helyett (amely szükség esetén beavatkozhat).