Art. 2, par. az ELD 9. cikke a “közvetlen kárveszélyt” úgy határozza meg, mint “elegendő valószínűség, hogy a közeljövőben környezeti kár következik be”.
A gyakorlati táblázatokban szereplő második ellenőrző lista használható a környezeti felelősségről szóló irányelv (ELD) szerinti környezeti kár közvetlen veszélyének azonosítására.
A közvetlen kárveszély fennállásának értékeléséhez a forrás-útvonal-felvevő (SPR) alapmodellt kell használni. Az alapmodell lényege a forrás-útvonal-receptorok közötti kapcsolat megtalálása. Ha az SPR-kapcsolat megerősítést nyer, akkor a közvetlen kárveszélyt kell figyelembe venni.
A közvetlen kárveszély értékelésére alkalmazott SPR-modellnek ekkor figyelembe kell vennie az összes tényleges károsító eseményt (elsődleges források, másodlagos források stb.), az összes tényleges és lehetséges (közvetlen és közvetett) terjedési útvonalat, valamint az összes tényleges és lehetséges receptort/célt az ELD által védett természeti erőforrások között.
A közvetlen kárveszély azonosítása azt jelenti, hogy az üzemeltetőnek megelőző intézkedéseket kell tennie a kár megelőzése érdekében. Tehát a közvetlen kárveszély fogalma egy kialakuló vagy potenciálisan kialakuló helyzethez kapcsolódik, nem pedig egy stabil és állandó helyzethez.
A közvetlen kárveszély azonosításának másik fontos szempontja, hogy a természeti erőforrások vagy már ki vannak téve károsító tényezőknek (káros hatások már bekövetkeztek), vagy fennáll a veszélye annak, hogy károsító tényezőknek lesznek kitéve (még nincsenek káros hatások).
Ezt a szempontot követve a közvetlen kárveszély felmérése lehetővé teszi az elővigyázatosság elvének alkalmazását, amely ezt a fogalmat foglalja magában: ha nem teszünk megelőző intézkedéseket, akkor minden kétséget kizáróan kijelenthetem, hogy a környezeti károkozás nem következik be?
Következésképpen az elővigyázatosság elvét lehet alkalmazni annak meghatározása helyett, hogy a káros hatások elég jelentős mértékűvé válhatnak-e ahhoz, hogy a közeljövőben környezeti károkat okozzanak.
Ebben a tekintetben a par. 72 EU COM közlemény C(2021) 1860 végleges kimondja, hogy a megelőző intézkedések alkalmazása és a károsító tényezők azonnali kezelése céljából a gyors értékelés szükségessége azt jelenti, hogy a könnyen hozzáférhető információkra kell támaszkodni, és az azok alapján kell következtetéseket levonni. A károsító tényezők jellegére és a természeti erőforrás káros hatásainak való kitettségére vonatkozó általános információk gyakran kulcsfontosságúak, mivel nem biztos, hogy van idő megvárni a helyspecifikus részletek kiderülését. Ilyen körülmények között az elővigyázatosság elvének alkalmazása szükséges.
Ezenfelül az EU COM C(2021) 1860 végleges COM közlemény 92. lábjegyzete szerint bizonyos helyzetekben nagyon nehéz felmérni a környezeti károk jelentőségét, és különösen azok közvetlen veszélyét. Ennek különböző okai lehetnek, például vészhelyzetben hiányozhat az információ. Ezekben a helyzetekben az elővigyázatosság elve kulcsszerepet játszhat azáltal, hogy ésszerű meggyőződésen alapuló beavatkozást igazol. Ez lehetővé teszi a szükséges megelőző intézkedések végrehajtását és a megfelelő közigazgatási eljárás megindítását.
A környezeti kár közvetlen veszélyének megítéléséhez a következő 5 elem ellenőrzése szükséges:
1) folyamatban lévő károsító esemény vagy még aktív károsító tényezők jelenléte (azaz kialakuló vagy potenciálisan kialakuló helyzet jelenléte)
2) az ELD természeti erőforrások jelenléte, amelyek károsodhatnak
3) a károsító eseményt és/vagy a károsító tényezőket a károsítható ELD természeti erőforrásokkal összekötő tényleges vagy potenciális expozíciós útvonalak jelenléte
4) a károsító tényezők és/vagy káros hatások összhangja a károsodást okozó ELD természeti erőforrások referenciafogalmaival (az ELD szerint)
5) A “elegendő valószínűség megléte arra, hogy a közeljövőben környezeti kár következik be”, amely az alábbi 5 alelem alapján értékelhető:
5.a A károsító esemény és a károsító tényezők állandóságának időtartama (Ez az alelem akkor válik relevánssá, ha a károsító esemény és a károsító tényezők nem szűnnek meg gyorsan, hanem egy ideig aktívak maradnak);
5.b A károsító esemény gyakorisága (amennyiben a károsító esemény nem egyedi kibocsátás, esemény vagy incidens) és a károsító tényezők (Ez az alelem akkor válik relevánssá, ha a károsító esemény egyedi, de súlyos, vagy ha a károsító esemény nem súlyos, de többszörös és gyakori az idő múlásával);
;
5.c A károsító tényezők nagyságrendje, kiterjedése és veszélyessége az ELD természeti erőforrás tekintetében1 (Ez az alelem akkor válik relevánssá, ha a károsító tényezők nagyságrendje, kiterjedése és veszélyessége képes jelentősen befolyásolni az ELD természeti erőforrást);
;
5.d Az ELD természeti erőforrás közelsége a károsító esemény és/vagy károsító tényezők tekintetében (Ez az alelem akkor válik relevánssá, ha az ELD természeti erőforrás közel van a károsító eseményhez és/vagy károsító tényezőkhöz, és azok elérhetők); és
>
5.e A KER természeti erőforrás kitettségének mértéke a károsító tényezőkkel szemben (Ez az alelem akkor válik relevánssá, ha a KER természeti erőforrás sérülékeny és (mennyiségileg és időben) nagymértékben ki van téve a károsító tényezőknek).
Az első 4 elem lehetővé teszi a lehetséges közvetlen kárveszély fennállásának feltételeinek értékelését (előzetes ellenőrzés), míg az 5. elem (Ellenőrzés a “elégséges valószínűség megállapítására, hogy a közeljövőben környezeti kár következik be”), amely 5 alelemből áll, lehetővé teszi annak értékelését, hogy elegendő valószínűséggel következik-e be környezeti kár a közeljövőben, azaz fennáll-e a közvetlen kárveszély.
Az 5 alelem kombinált értékelése eredményezheti a környezeti kár közeljövőben történő bekövetkezésének elégséges valószínűségét. Mindegyikük külön-külön is megfelelhet annak a feltételnek, hogy a közeljövőben bekövetkezik a környezeti kár bekövetkezésének valószínűsége (lásd a gyakorlati táblázatokat), azonban ezek átfogó értékelésére van szükség. Ez azt jelenti, hogy mindkettő:
- A kár közvetlen veszélye nem származhat önmagában egyetlen részelemből; és
- Közvetlen kárveszély akkor is felmerülhet, ha nem minden részelem van releváns állapotban.
A fenti 5 elem értékelésének fényében az elővigyázatosság elve bizonyos esetekben alkalmazható, különösen olyan körülmények között, mint amilyeneket a bek. az EU COM C(2021) 1860 közleményének 72. és 92. lábjegyzetében említett esetekben.
Ebben a tekintetben hasznos lehet megfontolni annak lehetőségét, hogy bizonyos esetekben a nyomok és a bizonyítékok fogalmát a közvetlen kárveszélyre is alkalmazni lehessen. Valójában ezek két különböző kiváltó okot jelenthetnek a megelőző intézkedésekre vonatkozó eljárások beavatkozására, amelyeket az Art. eLD2 5. cikke szerint tervezett megelőző intézkedések.
Valójában a közvetlen kárveszélyre utaló nyomok meghatározása megfelelhet a közvetlen kárveszélynek az elővigyázatosság elvének alkalmazásával történő megállapításának, míg a közvetlen kárveszélyre utaló bizonyítékok megfelelhetnek a közvetlen kárveszélynek az elővigyázatosság elvének alkalmazása nélküli megállapításának.
Különösen az olyan körülmények között, mint amilyeneket a (1) bek. 72. és 92. lábjegyzetében foglaltaknak megfelelően a közvetlen kárveszélyre utaló nyomok meghatározása ésszerű bizonyítékot szolgáltathat az ELD3 4 szerinti megelőző intézkedésekre vonatkozó eljárásokkal történő beavatkozás kiváltásához.
Megjegyzés: Az ELD szerinti közvetlen veszély azonosításának folyamata nem korlátozhatja a (helyszíni) környezetvédelmi tisztviselőket vagy az üzemeltetőt az azonnali beavatkozásra
.
(vészhelyzeti, elszigetelési és enyhítő intézkedések) megtételét, ha azt szükségesnek ítélik, és ezt követően ennek megfelelően tájékoztassák az ELD illetékes hatóságát.
2 Az esemény alatt és közvetlenül utána bevezetett vészhelyzeti, elszigetelési és kárenyhítési intézkedések megfelelhetnek a környezeti károk megelőzésére irányuló intézkedéseknek.
3 Különösen az elővigyázatosság elvének alkalmazásakor egy másik fontos elem, amelyet figyelembe kell venni, hogy bizonyos körülmények között a közvetlen kárveszély akkor is azonosítható, ha a természeti erőforrás még nem érintett.
4 A különbség a környezeti károk nyomaihoz képest az, hogy ezek az esetek további vizsgálatának és értékelésének megkezdésére, és nem a helyreállítási intézkedések megtételére jelentenek kiváltó okot.